Komoly kaptató az élet.

Rézsűk szegélyeznek utat...

Több réteg, ne süllyedjen meg;

feltételek, szabályok, kiutak;

Szerpentin felfut a hegyre,

hegy gyomrába fúrt az alagút,

rajzolt, kitaposott mezsgye,

viselhetsz bakancsot, vagy épp csak

sarut...

Göröngyös, csúszós, sima, beton,

a Parnasszus az vagy homokdomb?

Kérdés az is hogy van-e merszed...

S hogy mások is kövessenek,

a jelzőtáblákat kiteszed?

Vársz-e, s elérnek-e valahol...

Van, hogy szigetre lök az élet.

Kiutat test, se szív nem talál.

Csak eddig szólt az ingyen bérlet,

most már mással utaznál tovább...

Ünnepnap, ha őt megtalálod,

nélküle értelmetlen a "megcsalás",

a húsvét, az újév, a karácsony

nincs emlék, öröm, nincs varázs...

Az út a lényeg, s ha vízből van,

ácsolj hajót, és az árral ússz,

Itt a homokban csak meglapulsz...

Ahol már biztonságban vagy,

le ne heverj!

Magas, erős gátakat emelj!