Felhígul oldódik félelem

szétterül, de kíméletlenül.

Mi kérne még, már szólni képtelen,

lassan foszlik... őrizetlenül.

Megtorpan mindig rohanó idő,

beleszédül, bámul üresen,

hűséges ritmus most esküszegő.

Nincs tovább... nem kell a türelem.

Ponttá váló csend a lélegzeten,

kifosztott, szünetté vált sima,

de békét ígér könyörületen

távolodó, magányos ima.