Kérlek, hunyd le most a szemed,

helyezkedj el kényelmesen

képzelj el egy dobozt, széfet,

ami bánt tedd bele szépen.

Képzeld el, hogy néz ki tényleg

színes, fakó, vagy értéktelen,

amit ott nem találsz éppen,

talán úgy hívják, hogy szerelem…

Szomorúra ügyet se vess, feledd!

Az egy Másik doboz, egy másik dal

a szépséget keresd, azt szeresd,

ami lelkiismeretet nem furdal…

Egy békés kert az, ami megnyugtat

langyos szellő ér, meghallgat

elviszi a gondolatot messze,

egy másik Világegyetembe.

Onnan nézz rá, mi volt a baj,

mennyi más dolog nem zavar,

azokat nem is hallod, nem látod meg

a te gondod talán jóval kevesebb…

És az befér egy dobozba,

egy takart, elrejtett kis lukba

és egyre kisebb lesz, el is tűnik, - hol van?

Kapargathatnád hajnalig ujjaiddal.

Ez a kép már szinte röhejes,

ott guggolsz, a bajod lesz kedves,

mert tudod, mi rossz, mi a helyes

a többi között a közhelyes…

Mert az csőstül jön, közös rendszer,

dominó dől, a legvégső hasal el,

csak fékezzük meg és megáll

hát ne pöccentgesd túl, kicsit várj!

Az a gond befér egy dobozba,

egy takart elrejtett kis lukba.

Egyre kisebb lesz, el is tűnik

hol van?

Kapargathatnád hajnalig

ujjaiddal.

Ez a kép már szinte röhejes,

ott guggolsz, a bajod lesz kedves,

mert tudod, mi rossz, mi a helyes

a többi között a közhelyes…

Mert az csőstül jön, közös rendszer,

dominó dől, a legvégső hasal el,

csak fékezzük meg és megáll

hát ne pöccentgesd túl, - kicsit várj!