Nem, nem hiszem, hogy te vagy

az a ráncos öregember,

kit pár éve még dicsértek,

mert lelkeket emelt fel.

Te nem lehetsz görbe, falban kapaszkodó,

akit egykor teremnyi ifjú arc nézett áhítattal

szótlanul.

Te az vagy,

a vágytól égő, aki tanít

önzetlen - nem kérkedve

nem azért szólt fennhangon,

hogy csitítson

Csak azért, mert a téma így kívánta

a lelkesedés heve,

hogy csodáljuk mi is

vadul;

hogy csodáljuk mi is

vadul;

Hogy' ér test - zuhanva földre,

Hogy gerjed tűz a Nap nyomán,

Hogy bújik ki - magból a csíra

hogy feszít izmon szőtt, varrott ruhánk.

Mi a történet, mi az okozója,

hogy háborúkban vesznek el sokan,

Az írók, hogy' akadnak nyomra

Ezt megérteni nem fogjuk soha.

A világ miért marad ostoba…

Hiába tanítasz, ha az emlékezet,

romantikusan "eltolja" azt.

Újat, ha nem talál - rombol

és maga fedez fel spanyolviaszt…

Te vagy az a vágytól égő aki tanít

önzetlen nem kérkedve

nem azért szólt fennhangon,

hogy csitítson

Csak mert a téma így kívánta

a lelkesedés heve,

hogy csodáljuk mi is vadul;

egy teremnyi ifjú arc nézett

áhítattal

szótlanul…

egy teremnyi ifjú arc nézett

áhítattal

szótlanul...