Nagyon unom már!

Hogy benned bolond szél fúj,

vagy hogyha valami bánt,

Nálad, csak én lehetek a hibás!

Folyton azt mondod,

hogy a szívedben vagyok.

De hamis a mosolyod,

Neked mindig sikerül belém marnod!

Bármit hozzon is a jövő,

Nem leszek többé eldobott kő.

Ha érzi szívem, hogy valami fáj,

Hiába keresel, messze járok már!

Messze járok már!

Adtam már száz esélyt,

Hány ígéretnek hittem én?

De nem értem soha célt.

Rég meguntam a szádból a műmesét!

Bármit hozzon is a jövő,

Nem leszek többé eldobott kő.

Ha érzi szívem, hogy valami fáj,

Hiába keresel, messze járok már!

Messze járok már!

Hiába sírsz most, vége van.

Keress másik madarat.

A saját álmaim várnak rám,

hiába szólítasz...

Üres a kalitkám!!

Bármit hozzon is a jövő,

Nem leszek többé eldobott kő.

Ha érzi szívem, hogy valami fáj,

Hiába keresel, messze járok már!

Messze járok már!

Szabad lelkem, könnyű álmot sző.

És nem leszek többé:

Félredobott kő!