Nyitott szemmel alszom el

Árnyak közt járok, nem felejtem el

A múltam suttog, hangosabb, mint kell

És a csend is vádol, mikor egyedül kelek fel

Mosolygok nappal, de belül ég a harag

Mint láncra vert tűz, amit senki se tagad

A szívem súlya húz le, mint a kő

De mégis megyek, mintha lenne még jövő

Kérdések éjjel, választ nem adnak

Álmok repednek, ahogy a falak

Hiába futnék, önmagam elől

A lelkem nem hagy, minden könny felelő

Szilánkok közt lépkedek némán

A remény hangját hallom még tán

De halk, mint egy régi zene

Amit már csak a szívem énekel bele

Mosolygok nappal, de belül ég a harag

Mint láncra vert tűz, amit senki se tagad

A szívem súlya húz le, mint a kő

De mégis megyek, mintha lenne még jövő

Tükörbe nézek, de mást látok már

Egy arcot, amit elfed a vihar ár

Minden seb, amit rejtegettem rég

Most dalban él, nem titok többé

Minden egyes lélegzet harc nekem

De el nem veszíthetem önmagam ebben

A mélyben is lobban egy gyenge fény

És bízom, hogy egyszer az enyém lesz még

[Vocal echo] "Miért én? Miért most?"

A sors nem felel, csak hoz

De nem adom fel, nem tör meg

A lelkem hajlik, de élni szeret

Mosolygok nappal, de belül ég a harag

Mint láncra vert tűz, amit senki se tagad

A szívem súlya húz le, mint a kő

De mégis megyek, mintha lenne még jövő

Lehet holnap más lesz a kép

Lehet végre elhiszem még

Hogy a harc nem hiába ég

És egyszer majd könnyebb lesz a lépés

Musik style prompt Text