Van, aki a nőket egy fiókba rakja,

címke rajta: „veszélyes fajta”.

Először mind csak egy szép arcot lát,

mosolyt, csípőt, és a flörtös bájt.

Aztán egyszer csak mélyebbnek hisz

jön egy gondolat, más gondolathoz visz...

Hirtelen: a „bocs, dolgom van” – elfutás,

nem a nő ijeszt, inkább az, - jobb mint más...

Ne tipizálj, ne mérj, ne rajzolj térképet,

a nő nem egy bútor - lapra-szerelt...

Bensőd mondja: „ez egy ilyen típus”,

elszaladsz mert gyászos vég jön, - tus...!

Jung a sarkon árnyékot árul,

Freud szerint minden anyára hárul

Nietzsche ordít: „légy, aki vagy!”,

közben senki se ért, s magára hagy...

Horoszkóp súgja: „ma ő az igazi”,

ha tetszik, döntesz, s jöhet a lagzi.

Nem a csillagok tolják a szekeret,

csak jólesett, hogy pont a nagy-ő,

rád nézett...

Ne tipizz, ne mérj, ne rajzolj térképet,

a vonzalom nem kémiai képlet.

A pszichológia egy rozsdás GPS,

haver, legyen eszed, ha te vezetsz!

Először a test van, ez nem bűn...

mozdulat, forma tekintet, - nem kishitűn.

De aki mélyre néz és nem ért "romantikul",

annak nem a nő - nagy, csak a torka szorul.

Nem centik döntik el a mesét,

nem hős kell, csak a jelenlét.

Aki marad, mikor kérdés van,

na az ritkább, s marad a magas fal...

Ne tipizz, ne mérj, ne rajzolj térképet,

a „nagy ő” - nem személyiségjegy.

A dicséret hitel, kamatostul fáj,

a viselkedés az, ami szerelmet „csinál”.

Platón kereste a másik felét,

Fromm kérdezte: „birtokolsz-e még?”

S Én csak állok egy teával a kézben,

vajon működhet-e ez jól és szépen?

Ne tipizz, ne zárj, ne diagnosztizálj,

az ember nem eset, s nem is a felár.

Ha harmonizál, ne elemezd szét,

inkább táncolj vele – sokkal többet ér!

Ha működik, ne kérdezd, hogy miért,

ha nem, abból is tanulsz egy kicsikét.

A pszicho-könyv jó nehezéknek

az életet nem írja felül - végleg.