Azt mondták senki nem lesz belőlem,

Én mégis ember maradtam!

Azt mondták nem fogja tudni,

És mégis megtanultam!

Azt mondták ebbe beledöglöm,

Én mégis túléltem!

Azt mondták ezen elbukom,

És még is végigjártam!

Azt mondták nagyot álmodom,

Én mégis megcsináltam!

Azt mondták neki nem sikerül,

És még is sikerrel jártam!

Ezt mondták, azt mondták! a fekete varjak károgták...

Fekete varjak károgják, Savat hányva mardossák.

A fekete varjú rosszmájú, a fekete varjú irigy,

Ha hagyod felfal téged, mint egy daganatos mirigy.

S addig falja, savazza a lelked.

Míg egy reggel magad is arra kell kellned,

Hogy varjú vagy, károgó, ártalmas és fekete,

Te is köpöd már a savadat az ártatlan lelkekre.

S amikor időként a tükörbe bele-bele nézel,

Mond csak "barátom", Te ilyenkor mit érzel?

Tudod nekem soha nem volt könnyű az életem,

S minden apróért duplán meg kellett küzdenem.

Soha nem volt aki a szekeremet tolja,

Nem volt senki aki utat mutatott volna.

Mit Apámtól kaptam az a kitartás, és akarat,

Hogyan álljak talpra, hogyan dönthetek le falakat.

Hogyan álljam a sarat, ha zord idők jönnek,

S bírnom kell a terhet, s meg kell edződjek.

Ezt adta Ő nekem, míg végleg meg nem törték.

Nem került ez semmibe, pedig hatalmas érték.

Nem értettem akkor, mit és miért is mondott,

De minden értelmet nyert, ahogy jöttek a gondok.

Mert higyve higgy, és bízva bízz, a reményt soha fel ne add,

Bárki bármit mond, csak tarts ki, s az idő igazságot ad.

A végsőkig kell hinned, s akarva akarnod,

Bárhogy kárognak, és ujjonganak a varjok.

Mert amit ád az ember azt is kapja vissza,

S a varjaknak is kijár majd a fekete galuska.

Mert ha akarjuk, ha nem, dolgozik a karma,

S vissza is ad mindent akaratlan-akarva.

Soha ne légy varjú, savat hányó, károgó,

Soha ne légy a másikat oktalanul bántó.

Mert ha jő a tél, a bajjal a varjak is megjelennek,

De majd jő tavasz, aztán nyár s meglásd elszelelnek.

A következő télnek már edződve mész,

Varjú lesz a főfogás, és ebéded lész.

Mert a varjak mindig voltak, s lesznek,

És rajtad múlik csak, ha belőled esznek.

Kárognak-kárognak, ezt mondják, azt mondják,

Mivel ők csak varjak, ezért csak ezt tudják.

Azt is mondták, majd összeroppan,

Én még is mindig mindent kibírtam!

Azt is mondták sehol sem jegyeznek

És még is mindig rólam beszélnek!

Azt is károgták, hogy Én már meghalltam,

S az állandó küzdelmet az élettel feladtam.

Ez mondta, az mondja,

a felelősséget senki nem vállalja!

A fekete varjak károgják...

Fekete varjak károgják,

Savat hányva mardossák.

De itt vagyok élek, talpra álltam, s remélek,

S a fekete varjaktól, többé már nem félek.

Ez mondta, az mondja,

a felelősséget senki nem vállalja!

A fekete varjak károgják...

Fekete varjak károgják,

Savat hányva mardossák.

De itt vagyok élek, talpra álltam, s remélek,

S a fekete varjaktól, többé már nem félek.