A felragyogó csillaghoz,

oly hosszadalmas út vezet,

hogy évezrednyi múlást okoz,

míg fénye hozzánk elremeg.

Tán útközben rég elhamvadt,

abban a kéklő messzeségben,

de csak most szór fénysugarat

a szemünk látóterébe.

A csillag képe, mely már nem él

vándorol lassan az égen.

Létezett, de nem látszott még,

Ma látjuk, - és már nincsen.

Olyan ez, mint, mikor élt a vágy

az most sötét éj mélyében vész el.

Szerelmünkben fagyott a láng,

de még követ halk fényével.

La steaua

La steaua care-a răsărit

E-o cale-atît de lungă,

Că mii de ani i-au trebuit

Luminii să ne-ajungă.

Poate de mult s-a stins în drum

În depărtări albastre,

Iar raza ei abia acum

Luci vederii noastre.

Icoana stelei ce-a murit

Încet pe cer se suie;

Era pe cînd nu s-a zărit,

Azi o vedem şi nu e.

Tot astfel cînd al nostru dor

Pieri în noapte-adîncă,

Lumina stinsului amor

Ne urmăreşte încă.