[Intro]
[Melody]
(Szomorú tavaszi nap volt,)
(épp hogy indult az élet.)
(De a sors megtört szívednek,)
(nem adott több lehetőséget.)


[Vers 1]
Váratlanul, s búcsú nélkül kellett menned,
Pedig mennyi mindent, kellett volna még tenned.
Nem volt vagyon, vagy pénz, mit ránk hagyhattad volna,
Helyette akaratod, hited, s tudásod adtad az útra.
S bús sorsod örökségként,
mint Krisztus keresztje tovább él bennünk.
Ahogy mindig mondtad,
Csak az egyenes úton kell mennünk!


[Vers 2]
De egy hamis világban, nem erény az igaz és a jó,
A hazugság, ármány, cselszövés álság a való.
Hiába küzdesz ellene, megtör, s maga alá gyűr,
Ahogy téged is megtört, s felemésztett fékezhetetlenül.
Nem volt könnyű sorsod, életed végig dolgoztad,
Arctalanok sárral dobáltak, s Te az igazságod harcoltad.
De megfáradva, gyötörten letetted a kardot,
S befejezted végleg az arctalan harcot.

[Zenei felépítés]

A Jóisten magához hívott, s mind ezt azért tette,
Mert Ő tudta az igazságot nem itt lent kell keresned!


[Chorus]
Szomorú tavaszi nap volt,
épp hogy indult az élet.
De a sors megtört szívednek,
nem adott több lehetőséget.

[Vers 3]
Menned kellett, és szívünkből kiszakadt egy darab,
S ha megyek haza, Te nem ülsz már ott a diófa alatt.
Nem látni arcod, nem hallani az Apai szót,
Nem hallom hangod, de tudom nem akartál nekünk, csak jót.
A házban bent a falakon, s bútorokon fényképek,
Régi szép időkről jószívűen, s árván mesélnek.

[Vers 4]
Mikor sírodnál némán szólok, s rá virágot teszek,
Látlak az égi diófa alatt, mosolyogsz, s nevetsz.
Fentről vigyázva figyelsz, erőt adsz és óvsz,
Ismét látom arcod, s hallom újra az Apai szót.
S hazafelé menet felnézek az égre,
tudom büszke vagy mindegyik fiadra,
Mert becsülettel, és dolgosan élnek,
ahogy Te tanítottad, s akartad.


[Chorus]
Szomorú tavaszi nap volt,
épp hogy indult az élet.
De a sors megtört szívednek,
nem adott több lehetőséget.


[Melody]
(Szomorú tavaszi nap volt,)
(épp hogy indult az élet.)
(De a sors megtört szívednek,)
(nem adott több lehetőséget.)
[Ending]

[End]