Nézd, az utca tele emberekkel,

A kalapban gyűl a pénz,- „ezerrel”,

Nézd, egyik csodál másik kinevet…

mi másképp gazdagszunk - ehelyett...

Te táncolsz, míg én gitárt pengetek!

Tojással dobálnak? - Elkapom mindet!

Mint szobrok megállunk játszva – hősöket…

Púder takar, mozdulatlan - lecsukod szemed...

A ritmus hív, a zene vezet minket,

Ha mezítláb vagyok, csak nézem a földet...

Nem akarok olyan kétes dolgokba lépni!

A plénum tapsol, - és duónkat szemléli..

A hangszert kapd hát hamar fel!

A figurát, frizurát, nem ronthatjuk el!

Break dance helyett pár laza mozdulat,

nem figyeljük, hogy megtelt-e a kalap...

Ha hideg van, bebújunk egy meleg

– bárba...

Ki akar rántottát? Csak mi fakadjunk dalra!.

A tojásokat talán megsütik nekünk...

Élő-zene lesz - jól járnak velünk...

A tér közepén ott állunk, mindenki bámul,

Az utca színpad, gyere - a zene ejtsen rabul!

Néznek, csodálnak, elmosolyodnak...

én körülötted, köröttünk a világ foroghat!

Tánc, zene, szobor, - rajta improvizálj!

Ez a koncertünk! Felejtsd el, ami fáj!

Nevess, dalolj, szóljon az ének!

A játék hatalom!

Hívj a zene szerelmesének!