(Instrumental)

Nem értem!

Hova tűnik minden

amit elértem?

Éjjelente

előjön a lidércem.

A szívemet a

helyéről kitépem

és magam elé tartva

szomorúan szemlélem,

hogy benne van-e

minden, amit megéltem.

Megértem,

hogy a tegnapra

homályosan emlékszem.

A fakó illúziókat már

régen eltéptem.

Arra, hogy a következő

őszt biztosan megérjem,

gondosan fűtöm

minden reményem.

Átérzem,

ezen a földön már

sok mindent átéltem,

Rengeteg pusztító

vihart megéltem,

ármánnyal átszőtt

ostromokat szemléltem.

Csikorgó teleket,

fagyokat túléltem.

Remélem,

nem fog vissza majd

a szemérem

és mindenki megéli,

hogy elérem

és nem történhet

olyan, hogy elvétem,

mikor a tisztátlan

álarcokat letépem.

Ígérem,

nem húzom be

a vészfékem.

Aki elbukik azt

kímélet nélkül átlépem,

mert nem szűkült

be a látképem

és nem elégít ki

a fakó bronzérem,

mert az igazság az amiért

mindig is bűnhődtem.

Nem értem!

(Instrumental)

(End)