[Intro – suttogó, visszhangos vokál] Nevetnek az ajkak... de sírnak a szemek..... mondd..mindez hova vezet?!

[1. Versszak] a fényben eljátsszuk, Hogy minden rendben, De belül a könnyek pihennek, még homály, és a várakozás, de nincs több megalkuvás[Pre-refrén] Mosoly az arcomon, De a könnyek belül folynak. Nem bánom, mert búcsút intek a múltnak...

[Refrén] Nevet a szám, miközben a szemem sír, A világ nem látja, mi bennem él. Van, akinek az árnyék vagyok, van akinek a fény,de a változás vagyok, mi elkísér.

Színek vibrálnak, de nincs már szín, Fekete-fehérben mint egy régi film. A hangok messze, mintha álmodnék, De minden hangban ott a vég.a vég a vég...

[Pre-refrén] Mosoly az arcomon, Már nem hullnak könnyek.. mi korábban fájt, gyógyulásnak indult, a jelen mi számít, a többi már elmúlt....[Refrén]Nevet a szám, miközben a szemem sír, A világ nem látja, mi bennem él. Van, akinek az árnyék vagyok, van akinek a fény,de a változás vagyok, mi elkísér.

[Bridge – instrumentális szakasz, lebegő szintik] [Elmosódott hangminták, visszhangos suttogás: „]Nevet a szám… nevet a szemem..

többé már nem vagyok itt lenn idegen.

[Zárórefrén – halkabb, érzelmesebb] Nevet a szám, és már nevet a szemem.Nem számít mi volt tegnap, ez a jelen... Egy új nap jön, egy új világ,

miben nincsenek győztesek, vagy vesztesek,

csak egyenrangú emberek...