Arról álmodtam, hogy egy nap

felébresztesz álmomban,

és nem kell tovább remélnem,

hogy a karjaimban tarthatlak egészen.

Csókod által újjászületsz bennem,

ott leszel minden lélegzetvételemben,

mikor a nap elszórja fényeit,

és ránk zuhannak az éji csillagok,

nem feledem el, hogy ki vagyok.

S mikor a szemedbe nézek

józan részegen,

megakad a szemem

minden apró részleten,

ami téged alkot,

amiből táplál az élet.

Ne kérdezd, meddig élünk,

mert így is, úgy is elenyészünk,

de te örök fény vagy ,e sötét világban.

S még ha nem is hibátlan,

én is sokszor hibáztam.

te mégis megbocsájtottad

nekem, ha vétkeztem.

Volt, mikor miattad napokig éheztem,

mikor hiányod minden pillanata

sírásra késztet ,

s körülöttem minden szétesett.

De egy üzeneted egyetlen szava

újra a szívembe marta,

hogy vársz és szeretsz még.

Nem féltem akkor többé,

mert tudtam,

hogy nem vesztél köddé,

csak még messze vagy.

De ha megérkezel,

várlak szeretettel,

egy szál virággal,

egy huncut mosollyal,

és mikor eljön az idő,

kigombolom az ingedet,

végigcsókolom

vékony nyakszirtedet.

egy pohár itallal

oldom fel minden porcikád.

S közben nem érdekel, mivé válik a világ,

mert amikor veled szeretkezem,

messzire száll az én védőszentem,

magamra hagy minden álom,

mert a te tested az én mennyországom!