KoJó nem tudom, fiú vagy-e vagy lány,

szavaid szerint "mimóza" lelked lehet

- talán

Minden dalodból az érzékiség süt,

Érzelem simogat, néha meg-megüt.

Szenvedély, melankólia, csipetnyi humor.

A hangod is kényeztet, s mi is lehet még abból…

Titkot rejtesz és nyílt vagy mégis közben,

megelevenedsz e várakozó, szerepben.

A ROMANTIKA szült s él benned tovább.

Minden dalod bódít, s látom benned a tanárt...

A ROMANTIKA szült s él benned tovább.

Minden dalod bódít, s látom benned a tanárt...

Napi lángra gyúlás, kiteljesedés száll felénk,

„Érzelmes” stílus, csak hallgatom zenéd…

KoJó, tán tükör vagy, mely visszanéz rám,

hol árnyék és fény játszik, titkosan vidám.

Milyen szemed színe, - hangod mély-e...

csak halljuk hangod, bennünk van mélyen...

A ROMANTIKA szült s él benned tovább.

Minden dalod bódít, s látom benned a tanárt...

A ROMANTIKA szült s él benned tovább.

Minden dalod bódít, s látom benned a tanárt...

Napi lángra gyúlás, kiteljesedés száll felénk;

„Érzelmes” stílus, csak hallgatom zenéd…

Dallamaidban ott ring a hajnal és az alkony,

szavadban szivárvány, csend ül pamlagon...

Mint tenger habja, úgy sodorsz magaddal,

hol partot érsz, máris kezdődik az új dal.

Lágyan tanítasz, ez nem, nem az a katedra,

mégis bennünk szól a versed, akár egy szent ima.

A romantika lámpása szívedben dobog,

s minden dalod után kicsit másként lobog…