(instrumental)

Hegyek között köd gomolyog, mint egy titkos mesében.

Szárnysuhogás hallatszik az éjszakai sötétben.

Távolabb egy folyó zúgva suttog egy szép dallamot,

A néma köd alászáll, és szétszór néhány harmatot.

Ismerős számomra e-táj, s talán csak a képzelet

Játszik velem. Ijesztően felpezsdíti véremet.

Még csak néhány csillag látszik. Köd burka nem engedi.

Kísértethies ez a táj. Már-már szinte éteri.

Eme rejtélyes tájaktól eláll a lélegzetem,

Titokzatos lantok húrja hallatszik a völgyeken.

Hegyek, völgyek, itt két világ fura módon ütközik.

Amott egy tó, melynek tükrén lassan a Hold trükközik.

(instrumental)

Visszhangot hordozó sziklák múltból tekintenek rám,

Őseinknek földjén járok. Ez a föld az én hazám.

Hajnalban a Nap felébreszt, aranylón rám mosolyog,

Tó vízével ezüstösen, játszadozva imbolyog.

Felbolydul az eddig néma tájék, madár éneke

Hallatszik a dús fák között. Eljött új nap reggele.

A nádasból előbújik egy gyönyörű hattyúpár,

Tó vizében úsznak hosszan, s este újabb álom vár.

Eme rejtélyes tájaktól eláll a lélegzetem,

Titokzatos lantok húrja hallatszik a völgyeken.

Hegyek, völgyek, itt két világ fura módon ütközik.

Amott egy tó, melynek tükrén lassan a Hold trükközik.

(instrumental)