Tudom, hogy az erdőnek lelke van.../ Sorsok dal-AI
The ballade opens with melodic acoustic guitar and delicate harp, setting a gentle pop-acoustic tone. A female electro-processed voice, enhanced with echo, introduces verses in authentic Hungarian pronunciation. Bass, soft piano, and expressive violin add warmth, while subtle flute flourishes create a transcendent, spiritually beautiful atmosphere. Each chorus swells with layered harmonies, culminating in a moving instrumental bridge before the intimate, ethereal outro.
Tudom, hogy az erdőnek lelke van.../ Sorsok dal-AI
The ballade opens with melodic acoustic guitar and delicate harp, setting a gentle pop-acoustic tone. A female electro-processed voice, enhanced with echo, introduces verses in authentic Hungarian pronunciation. Bass, soft piano, and expressive violin add warmth, while subtle flute flourishes create a transcendent, spiritually beautiful atmosphere. Each chorus swells with layered harmonies, culminating in a moving instrumental bridge before the intimate, ethereal outro.
Lyrics
Tudom, hogy az erdőnek lelke van...
Szinte hallom csendes lélegzetét.
A változás örök lüktetését,
fényben, színekben, harmóniában.
Lelke van... Érzem. Türelemre int.
Csak csendben.... még tart a téli álom.
Madár piheg a még csupasz ágon,
ébredő nap felhőkön átkacsint.
Lelke van... Történet kéreg alatt,
mit őriz háncs, elhalt sejtek,
mit a vén idő a törzsbe rejtett.
Évgyűrűk. A mű, életrajzolat.
Lelke van... Őriz titkot, sebeket.
Göcsörtös kín rejti mi bántja.
A szél tanúja, világgá kiáltja
a viharokat, néma könnyeket.
Tudom, hogy az erdőnek lelke van...
Szinte hallom csendes lélegzetét.
A változás örök lüktetését,
fényben, színekben, harmóniában.
Tudom, hogy az erdőnek lelke van...
Szinte hallom csendes lélegzetét.
A változás örök lüktetését,
fényben, színekben, harmóniában.
Lelke van... Mélyre nyúlnak gyökerek,
kapaszkodik, küzd az elemekkel.
Oly büszke, mégis meghajlik ha kell.
Oxigént sóhajt, másnak életet.
Lelke van... Óvna szelídet s vadat,
bújtatnak az ágak s lombkorona.
Susog levelek elfedőzaja,
őriz halál hörgést, sikolyokat.
Lelke van... Az őszi lombhullásban,
nyári szomjúságban, rideg télben.
Magoncot nevel az ébredésben,
s boldog a tavaszi virágzásban.
Lelke van... Megérint, amit érzek.
Nincs hamis, csak az őszinte vonzás.
Tiszta, mint az itt fakadó forrás.
Nincs varázslat, csak maga az élet.
Tudom, hogy az erdőnek lelke van...
Szinte hallom csendes lélegzetét.
A változás örök lüktetését,
fényben, színekben, harmóniában.
Tudom, hogy az erdőnek lelke van...
Szinte hallom csendes lélegzetét.
A változás örök lüktetését,
fényben, színekben, harmóniában.