Rám borul az éj, a sötétség körbevesz.

A rideg falak közt emléked feldereng.

Fent a néma hold és a csillagok,.

Én itt lent ,a magány fogja vagyok

Odakinn hűvös szél suttog, halkan .

Megidézi arcodat,fülemben hallom ma is,

édes kedves hangodat.

Szeretném azt hinni, csak egy rémálom ,

hogy nem vagy itt.

Álmatlanul forgolódom, nem jön szememre álom

lassan megvirrad.

Az óra csörög, a hajnal rám köszön.

Újabb nap mely nélküled múlik el.

A világ üres, s nem találom benne a helyem.

Téged kereslek bármerre megyek.

Mindenhol téged látlak .

Egy mosolyban ,egy hangban.

Örökké őrzöm szívemben emlékedet.