Rám borul az éj, a sötétség körbevesz.
A rideg falak közt emléked feldereng.
Fent a néma hold és a csillagok,.
Én itt lent ,a magány fogja vagyok
Odakinn hűvös szél suttog, halkan .
Megidézi arcodat,fülemben hallom ma is,
édes kedves hangodat.

Szeretném azt hinni, csak egy rémálom ,
hogy nem vagy itt.
Álmatlanul forgolódom, nem jön szememre álom
lassan megvirrad.
Az óra csörög, a hajnal rám köszön.
Újabb nap mely nélküled múlik el.

A világ üres, s nem találom benne a helyem.
Téged kereslek bármerre megyek.
Mindenhol téged látlak .
Egy mosolyban ,egy hangban.
Örökké őrzöm szívemben emlékedet.