Egy könnyű szellő vezetett

a kúthoz, mit az árnyas kert tőled elrejtett.

A nagyok ugyan megmutatták neked,

de a forró nyáron a mohos falakból

a feléd áradó hűvös lehelet

arcodba hiába legyintett,

mert tőled, mint évszázados tudást elzárták.

Vize már nem iható, csak öntözésre való.

Örökre megfertőzte a közeli kerti latrina.

Az volt az a nyár,

a nap sugara még a pólón át

is hátadba vág.

Nem volt kétkedés, mi megosszon,

nem volt oly hatalom mi a boldogságodtól megfosszon

csak ez az örök megbonthatatlan világotthon!

Oh, a világotthon!

És a kerti helyett a sarki kék-kútról

hoztad a biciklivel a vizet.

És a kerekek alatt, mint később az évek,

a kicsorbult szélű pöttyös betonkövek

sorra döccentek.

Nem vetted észre ahogy lassan egy torz

tudásként szívedbe ért megannyi érzelem.

Ahogy világod inkább csak az újra kíváncsian elcserélted,

azokról a nyarakról végül még a nosztalgiát

sem tartottad meg.

Hol van már az a nyár?

Kit érdekel! Nem akarsz nosztalgiát,

azt hiszed, hogy nem fáj.

Nem engeded hogy a kétkedés megosszon

és a hatalom adta boldogságtól nincs, ami megfosszon!

Kit érdekel már egy gyerekes világotthon?

Nem kell a világotthon!

És az érdekes hatalom igézete

szertefoszlott, ahogy a világ egyszerre látszott

gagyinak és félelmetesnek.

Egyszerre kerestél megváltást az unalmad elől

és búvóhelyet a veszélyekhez.

De amíg futottál csak valami után

és csak el, valami aktuális krízis elől,

a világ már csak létezésed helyévé vált,

feladtad nem keresed már

a hétköznapok otthonosságát.

De mégis!

Annyi év után

újra itt van!

[Chorus}

Újra igazi a nyár,

a nap sugara még a pólón át

is hátba vág.

Nincs már kétkedés, mi megosszon,

és nincs oly hatalom mi a boldogságodtól megfosszon

csak ez az örök megbonthatatlan világotthon.

Oh, a világotthon!

Oh, a világotthon!

English

A light breeze led

to the well that the shady garden hid from you.

The elders did show it to you,

but in the hot summer the cool breath flowing from the mossy walls

waved in your face in vain,

because it was shut off from you, like centuries-old knowledge.

Its water is no longer drinkable, only for irrigation.

It was forever contaminated by the nearby garden latrine.

That was the summer,

the sun's rays even hit into your back through your T-shirt.

There was no doubt that would divide,

there was no power that would deprive you of happiness

only this eternal, indestructible world of home!

Oh, a world of home!

And instead of the garden,

you brought water from the blue well in the corner

with your bicycle.

And under the wheels, like later years,

the jagged edged concrete stones

bounced in a row.

You didn't notice how, like a distorted

knowledge, so many emotions slowlyreached your heart.

As you curiously exchanged your world for the new one,

you didn't even keep the nostalgia for those summers.

Where is that summer now?

Who cares! You don't want nostalgia,

you think it doesn't hurt.

But You don't let doubt divide

and there's nothing to deprive you of the happiness given by power!

Who cares about a childish world of home anymore?

You don't need a world of home!

And the spell of interesting power

dissipated, as the world seemed

crappy and terrifying.

You sought at once redemption from your boredom

and a hiding place from dangers.

But while you were running only after

something

and only away from some current crisis,

the world became only a place of existence,

you gave up and no longer sought

the homeliness of everyday life.

But still!

After so many years,

it's here again!

[chorus}

The summer is real again,

the sun's rays even hit into the back through the T-shirt.

There is no longer any doubt,

and no power that can deprive

of happiness

only this eternal, unbreakable world of home.

Oh, a world of home!

Oh, a world of home!