Tükörszavak
Lyrics
Reggelente beszélek magamhoz.
De nem hangosan.
A fejemben.
És nem is beszéd ez igazán –
ítélet.
A tükör kérdez.
A hang válaszol.
– Elég vagy?
– Nem.
– Szép vagy?
– Csak ha hunyorítanak.
– Erős vagy?
– Csak addig, míg senki nem néz.
Aztán jön az a másik hang.
Halkabb, mint a többi.
Mint egy kislány a sarkon,
aki régóta nem mer megszólalni.
Azt mondja:
„De éltem túl dolgokat.”
„De volt, hogy mosolyt csaltam másra.”
„De szerettem már úgy, hogy beleszakadtam.”
És akkor csend lesz.
Nem békés,
csak az a fajta,
ami után mindig történik valami.
Én vagyok a vihar előtti szélcsend.
A mosoly mögé rejtett sebhely.
Azt hiszik, csak egy hisztis pi*a vagyok,
- túlérzékeny.
De én vagyok az,
aki túl sok mindent érez.
A gondolataim nem kérnek engedélyt,
csak betörnek.
És én megpróbálok túlélni bennük,
mint egy házban,
amit nem én építettem.
De ma reggel más volt.
Egy pillanatra,
csak egy másodpercre,
a tükör nem kérdezett.
És én nem válaszoltam.
Csak néztem.
És megláttam magamban
valakit, akit talán egyszer szeretni tudok.
valakit, akit talán egyszer szeretni tudok.