Nem kerestelek, mégis rám találtál,

egy álomkép, mit nem ígért a nyár.

A szívem csöndje messze száll,

- A távolból egyszer-egyszer visszajár.

Hiába futok, nem ereszt a vágy,

Az idő tér játszik, keresi igazát.

Te voltál a tűz, a fagy, a nyár,

S most csillagpor, mi szétszóródott már.

Az éj jön és megy, nyugodni hagy.

A szívem dobban, majd ki-ki hagy,

Egy percig élsz, aztán "gudbáj"

A szerelem FÁJ., a szerelem fáj.

Azt hittem, hogy megszoktam,

De egy emlék visszaránt halkan.

Te is érzed, ne mondd, csak én vagyok

Felettünk egy kék ég ragyog!

Nem kértem, de itt maradt a hangod,

A sorok közt a csend is hír, mit kapok.

Ha álmodsz is még, én ott leszek,

Ami volt, már örökre bennünk rekedt.

Az éj jön és megy, nyugodni hagy.

A szívem dobban, majd ki-ki hagy,

Egy percig élsz, aztán "gudbáj"

A szerelem fáj, a szerelem fáj.

És ha nem jössz többé vissza már,

nappal, s éjszaka sem, akkor is ott vár

Minden dal, amit együtt dúdoltunk,

Ami bennem maradt, amit el nem mondtunk...