Rám borul az éj, a sötétség körbevesz.

A rideg falak közt emléked feldereng.

Fent a néma hold és a csillagok,.

Én itt lent ,a magány fogja vagyok.

Hűvös szél suttog, halkan odakinn.

Emléked megidézi arcodat,

fülemben hallom ma is édes hangodat.

Szeretném az hinni, csak egy rémálom ,

hogy nem vagy itt.

Álmatlanul forgolódom lassan megvirrad

Az óra csörög, a hajnal rám köszön.

Újabb nap mely nélküled múlik el.

A világ üres, s nem találom benne a helyem.

Téged kereslek bármerre megyek.

Örökké őrzöm szívemben emlékedet.