Rám borul az éj, a sötétség körbevesz.
A rideg falak közt emléked feldereng.
Fent a néma hold és a csillagok,.
Én itt lent ,a magány fogja vagyok.
Hűvös szél suttog, halkan odakinn.

Emléked megidézi arcodat,
fülemben hallom ma is édes hangodat.
Szeretném az hinni, csak egy rémálom ,
hogy nem vagy itt.
Álmatlanul forgolódom lassan megvirrad

Az óra csörög, a hajnal rám köszön.
Újabb nap mely nélküled múlik el.
A világ üres, s nem találom benne a helyem.
Téged kereslek bármerre megyek.
Örökké őrzöm szívemben emlékedet.