Mindennap egy dallal kezdem,

mintha egy üzenet lenne...

zenés félév indult feléd

néha változó ütemre,

egy rész te-magad vagy benne...

Arcok helyett, hang és zene,

talán ez kelthet Életre?

Titkokból nőtt és ez olyan,

mi ott zeng a mellkasodban...

Így szól a szerelmi képlet:

ismétlésből szívverés lett…

Valósága egy közös tér,

alkotással hozzám értél...

„Ha a lélek új táncba kezd,

nincs, ki számolná a lépést”

hát engedem kell, hadd vigyen

had éljem át most - szelíden...

Varázsa bár el is tűnhet

- mert már mindent érzek, látok...

Súg a zene - hozzád címzett,

ami nem lehet zord átok...

„Aki korlátokat keres,

ne szeressen, - nem szerethet!

Aki szeret, szabályokat nem figyelhet.

csak mást figyelhet”!

Így szól a szerelmi képlet:

ismétlésből szívverés lett…

Valósága egy közös tér,

alkotással hozzám értél...

Ne szülessen szerelmes dal?!

Ne nyiss kaput, bezárd hamar?!

Két dalnok egymásra nézhet,

szikrázásban sütkérezhet

ebből,

hogy is lehetne nagy baj?

Ha ez a szenvedély,

ilyen könnyen gyullad,

illúzió, és a vágy,

tán valóságot nógat...

Szakadék? Tudjuk mi ketten

hidat vert közénk, pár tercben...

Amit zenénk megteremtett.

Szív megőriz, nem felejthet...

Érzelmet váltunk ki, ez művészet vajon?

Vagy csak részt vettünk egy hatásvadászaton?

Szabad ezt? Hisz megperzselhet!

mi magadat égetné meg?

megsérülhetsz, lehet, hogy a mélybe zuhansz?

Vagy kell egy pont, ahol még megállhatsz?

- Megállhatsz, Megállhatsz...

„A szerelem az nem számítás

és érzem, hogy van egy képlet,

hangolva lett rá most egy pár,

két kóbor lélek…

Bizony mondom, megtörténhet!

Bizony mondom, megtörténhet!

The formula of love

Every day I start with a song,

as if it were a message…

a musical season has begun toward you,

sometimes with changing rhythm,

and part of it… is you yourself.

Instead of faces, only voice and music —

perhaps these are what can bring something to Life?

Born from secrets, it’s something

that echoes in your chest…

This is how the formula of love sounds:

from repetition, heartbeat was born…

its reality is a shared space,

and through creation, you reached me…

“When the soul begins a new dance,

no one can count the steps.”

So I must let it lead me,

let me live it now — gently…

Its magic may fade one day —

for I already feel and see everything…

the music whispers — addressed to you,

and such a thing cannot be a harsh curse…

“Who seeks boundaries

should not love — cannot love.

Who loves cannot pay heed to rules,

only to the other.”

This is how the formula of love sounds:

from repetition, heartbeat was born…

its reality is a shared space,

and through creation, you reached me…

Should no love song be born?

Should I not open the gate, close it quick?

Two singers may look at each other,

bask in the sparks

and how could that

ever be a great danger?

If this passion

ignites so easily,

illusion and desire

might be urging reality…

A chasm? Yet we both know

a bridge was cast between us in just a few measures…

brought forth by our music.

The heart preserves it, cannot forget…

We stirred emotion — is that art?

Or did we just take part in a pursuit of effect?

Is this allowed? For it may scorch—

might it burn you instead?

You could be hurt, perhaps fall into the deep…

Or perhaps you need a point

where you can still stand?

— You can stand,

You can stand…

“Love is no calculation,

and I feel there is a formula,

now tuned to it is a pair —

two wandering souls…

I tell you truly, it can happen.”