Köszönöm a fákra tűzött

színes szalagokat...

Az útvesztőket is,

mit bejárni

párosan nagyobb élvezet...

Minden kis padkát,

ahonnan jobban

elérem a csókokat,

vagy amit

kicsiként nem lehetett...

És azt is ami védett

hogy el ne üssenek

a rossz képzeletek...

Köszönöm, hogy elém sodortál

kedves embereket,

és azt is, hogy megmutattad,

hogy kiben

bízzak vagy ne bízzak meg.

Köszönöm sorsomat

és védj meg továbbra is,

ne aggódjak feleslegesen

- bár hinni nem elég

átéltem keservesen...

Köszönöm neked "szívem"

és kedves rokon

barát, akiket hordoz

szívem, - mint kis ikont,

köszönöm rövid, foszló

emlékezetem, amit tudok,

„gyors” leírom,

mielőtt, innen el kell mennem.