(Instrumental)

(Intro)

Nem volt e térség nagy csaták helyszíne,

Nem folynak itt egymásba parttalan folyamok,

Nem takar e föld ősrégi várromot és

Nem írtak emléket az elmúlt korszakok.

(Verse)

Mégis, ha látom templomának tornyát

S mikor hallgatom a déli harangszót,

Összeszorul lelkem, megdobban szívem,

Szülőfalum, még nem mondtam végső búcsúszót.

Rohamosan csökken a hátralévő idő,

Mi fennmaradt nekem ezen a világon

És egyre csak tornyosulnak a megélt emlékek,

Mint felvillanó fények ködfátyolos homályon.

Valamikor régen ez élet bősz vihara

Elhagyni kényszerített szülő otthonom.

Ott hagytam szívem piciny kis darabját,

És azt a rögöt, melynek hálával tartozom.

Hol földi létem felét, ifjúságom megéltem,

Hol gyorsan pörögtek életem napjai.

Dél-Bácskai földek etettek, itattak és

Bőven megteltek naplómnak lapjai.

Van ott egy kút a malomnak tövében,

Ittam vizéből s ki a Grísza vizét issza,

Bárhol járjon széles e világon,

Vágyik annak szíve Temerinbe vissza.

Semmi sem olyan, mint mikor eljöttem,

Idegen emberek, bámulva néznek rám.

Ismerős utcák ismeretlen képükkel,

Hiányzik a fütty, ó bárcsak még hallhatnám.

Nézem a fákat, gyermekkorom várait,

Bágyadt szellő simogatja arcomat.

Vajon játszanak-e gyerekek a temető soron,

Hol naponta megvívtunk játékos harcokat.

Bevallom becsülettel hiányzik néha,

Örömest kószálnék a kastély parkjában.

Megnézném régi arcom tükrözik-e vissza,

Az ódon fás liget picinyke tavában.

De nem lehet, bárhogy is szeretném,

Az emlékek már csak a fejemben lakoznak.

Amikor időnként elő is bukkannak,

Nyilalló fájdalomként szívemig hatolnak.

(Outro)

Múlik az élet és minden mi vele jár,

Polcon a helyük féltett kis ereklyéknek.

Leporolni néha előveszem őket,

Néma tanúi ők múltbéli dicsőségnek.

(Instrumental)

(End)