Körbe jár az élet, spirálban halad...

Egy hang visszhangzik, a mélyből kiált.

Nem tudok leállni, folyton elragad,

ha elindul egy út,

az vezet valahová.

Egyszer fent, egyszer lent,

minden „körrel” a cél olyan közel .

Hívhatjuk fénynek,

- megvilágosodás.

Térbeli játszma, bölcs alagút,

letérhetsz róla, de körbeölel…

Áááááh! Ordítok a csendbe,

még élek hadd hallja az ég!

Áááááh! Ordítok a zajba;

csendesedjen, ijedjen meg!

Barátom, ordíts, bátran

a világ a hangra odafigyel!

Felülről kör, mit zár a spirál,

A nézőpont becsap,

így tovább állsz.

A fájdalom láncszem, csak emlék marad,

Könnyekből erő s az vagy - szabad

azzá válsz.

Így hát Ne félj,

ha visszahúz a mély,

Mert minden pont után jön következő.

És ha most sírsz, az nem a vég,

Az úton spirálban halad az is

egy új jövő.

Áááááh! Ordítok a csendbe,

még élek hadd hallja az ég!

Áááááh! Ordítok a zajba;

csendesedjen, ijedjen meg!

Barátom, ordíts,

bátran a világra

a hangra.

Ki hall, arra felfigyel!