Szeptember (Remix)

Kondenzcsík karcok a felhők felett,

darvak raja szántja a hamuszín eget.

A gesztenye levele alig zöld már,

ködlepelbe bújt a régi földvár.

Itt a szeptember, méltósággal táncol,

a berek koronája érzelmeket ráncol.

Álmélkodva nézem a lombsátor színét,

árnyalatok festik az őszi lomb díszét.

Sárgától a liláig, barnától a rőtig,

ősszel csodás kavalkád kezdődik.

Pókok utaznak nyúló ökörnyálon,

jut eszembe, nem is éltem a nyáron.

Ősz sodor, mint lassú folyó,

álmaim közt ringató.

Csillagfényből szőtt az út,

az Úr kezében minden múlt.

Oly gyorsan elillant, arra eszmélek,

hogy a célok nem szültek emléket.

Pedig tarsolyomban álmok garmada,

de nincs meg belőle talán csak harmada.

És most így ősszel vakarhatom fejem,

mi lesz a többivel, a választ nem lelem.

A listámon pedig megannyi vágy volt,

mindegyik óhajként a lelkemben lángolt.

De a sors szekere csak döcög alattam,

a csillagok helyett a sárba ragadtam.

Nem vezet lépcső hitemnek az égig,

földönfutó lettem, míg élek végig.

Mert eljött az ősz és itt lesz a tél is,

ám nem adom fel, igyekszem mégis.

Csak tudja az Úr, mennyit szánt nekem,

hogy életem a végéig teljessé tegyem.

Ősz sodor, mint lassú folyó,

álmaim közt ringató.

Csillagfényből szőtt az út,

az Úr kezében minden múlt.