Befagyott a szeretet tó, s befagyott a szeretet.

A tó hölgye nagyon várja a tavaszi rügyeket.

A szeretet sosem hal meg, de ki kell olvasztani,

A közönyt, a nem törődést nem szabad megtartani.

Szeretet tó költőnője most kis házában pihen,

Minden kedves barátjának most e-kis házból üzen.

Tudja jól, hogy jön a tavasz, s kinyílnak a világok,

Eltűnik a jég a tóról, és szeretet virágok

Előbújnak, és a tóról eltűnik a hideg jég,

Előtör a szeretet, és eltűnik a ridegség.

Reméli, hogyha bármikor befagy minden a télen,

A szeretet megmaradjon, sőt, az legyen az élen.

Reméli, hogy a szívekben ott bújik a szeretet,

És bármikor felszínre tör, s megfogja a kezedet.

Végig kísér egy élten át, és soha meg nem szűnik,

A gyűlölet, s a sötétség mindörökre eltűnik.

Tudd, hogy mindig számíthatsz rá, ki e-verset megírta,

Hogyha olykor szomorú is, segít téged, javítja

Életedet, s amikor tud, lelkiekben veled van,

Minden egyes perceidben, minden egyes napodban.