( Szöveg: Arcanum) [Verze 1] Fény és árnyék,

bennem él mindkettő,

Az egyik felem nem fél

a másik megkötöz.

Mosolygok, de belül vihar tombol,

A csendem ordít, mikor minden nyugodt.

Tükörbe nézek, de nem látok tisztán,

Az érzéseim mögött ott lapul a hibám.

( mindenki hibája...)

A múltam árnyék, a jövőm még rejtély,

egy üres lapra festett tájkép

[Refrén] Fény és árnyék,

harc a lelkemben,

Két világ feszül meg a szívemben.

Ha elbukom, újra felállok,

Mert a fény bennem van,

nem csak kívül ragyog...ragyog..ragyog

[Verze 2]Árnyékban jártam,

de nem váltam azzá

A fájdalom tanított,

nem tett rosszá.

A fény nem mindig vakít,

néha gyógyít,

De csak az érti, ki tudja a fájdalom hogy tanít....

. Képmutatás helyett inkább csendben vagyok,

Aki túl hangos, gyakran hazudik nagyot.

Én nem játszom, amit érzek, kimondom,

ahogy kimondom cselekszem

mert ez a hitelessége az embernek

A fényem nem tökéletes,(még nem , még nem) de kristályosodik

a régi személyiségem elmosódik..elmosódik [Refrén]

Fény és árnyék, harc a lelkemben,

Két világ feszül meg a szívemben.

Ha elbukom, újra felállok,

Mert a fény bennem van, nem csak kívül ragyog. [Outro] Nem vagyok tökéletes

de nem is kell annak lennem,

Csak egy ember,kinek szíve tele van szeretetttel..

De amíg dobog a szív, van remény, örzöm a fényt, mi bennem él, bennem él..él...él...