Nézd, a világ zaja kint lassan elcsitul,
Az éj lepelként ránk borul.
Fejem mellkasodra hajtom.
S hallgatom ,ahogy szívünk
egy ritmusra dobban.

Te jelented számomra a világot.
Ha rám mosolyogsz hazatalálok.
Mint tavaszi napsütés,
úgy lopóztál be szívembe.
Boldogságot hozva lelkembe.

Jöhet szélvihar ,sötét fellegek,
én akkor is itt leszek melletted.
Te vagy a legnagyobb kincsem ,ezen a világon.
S nem cserélnélek el semmi áron.