Nézd, a világ zaja kint lassan elcsitul,

Az éj lepelként ránk borul.

Fejem mellkasodra hajtom.

S hallgatom ,ahogy szívünk

egy ritmusra dobban.

Te jelented számomra a világot.

Ha rám mosolyogsz hazatalálok.

Mint tavaszi napsütés,

úgy lopóztál be szívembe.

Boldogságot hozva lelkembe.

Jöhet szélvihar ,sötét fellegek,

én akkor is itt leszek melletted.

Te vagy a legnagyobb kincsem ,ezen a világon.

S nem cserélnélek el semmi áron.