Álmos az eső,

Elaltatja a lelkét,

S közben megkeresi a benne lévőt.

Most ébreszti a szüzet,

Elaltatja a tüzet,

Az a rendes albérlet bérletes.

Isten gyalázat, porfészek,

Lassan tátongó üresség,

Megtölti a hitetlenek fejét.

Mondtam már, hogy tegyétek el,

A bicskát a farzsebemben

Találjátok, miközben

Az utcazavargások lemennek,

A térképről jó messze,

Nem is ismertelek fel.

Tegyétek már el a szavakat,

A vér szaggatja szét a cella belső falát,

Miközben lassan a függönyt meggyújtják.

Mindenhol aprópók, a sarokban ott a pók,

Hálózatot épít, miközben féltelek,

Mindentől és mindenkitől azt kapom:

Hogy te vagy a titkom,

Rejtekhelyem legtávolibb pontja,

Ha az ablakát kinyitom,

Pont te tekintesz rám ott,

Teát iszogatva, nosztalgia gyanánt,

A kandallóba begyújtok.

Pattogjon a tűz, csak azt halljam,

Miközben te engem ölelsz,

A szívem megzabolázva.