Álmos az eső,
Elaltatja a lelkét,
S közben megkeresi a benne lévőt.

Most ébreszti a szüzet,
Elaltatja a tüzet,
Az a rendes albérlet bérletes.

Isten gyalázat, porfészek,
Lassan tátongó üresség,
Megtölti a hitetlenek fejét.

Mondtam már, hogy tegyétek el,
A bicskát a farzsebemben
Találjátok, miközben

Az utcazavargások lemennek,
A térképről jó messze,
Nem is ismertelek fel.

Tegyétek már el a szavakat,
A vér szaggatja szét a cella belső falát,
Miközben lassan a függönyt meggyújtják.

Mindenhol aprópók, a sarokban ott a pók,
Hálózatot épít, miközben féltelek,
Mindentől és mindenkitől azt kapom:

Hogy te vagy a titkom,
Rejtekhelyem legtávolibb pontja,
Ha az ablakát kinyitom,

Pont te tekintesz rám ott,
Teát iszogatva, nosztalgia gyanánt,
A kandallóba begyújtok.

Pattogjon a tűz, csak azt halljam,
Miközben te engem ölelsz,
A szívem megzabolázva.