Szerdán szirmokat szórt szerteszét,

Szégyenlősen szóltam – szokatlan…

Szertelenül színes szalmakalapban,

Szívószállal szódavizet szürcsöltünk.

Szófára szökkent, szónokolta; szeret.

Szemlesütve, szórakoztam szavain…

Szellemes, szoknyapecér - sziszegtem…

Szánalmas szenvelgést szeretnék-e?

Száraz, szende-szűzként szerepeljek?

Szeme szélén szarkalábak szövődtek…

Szótlan szenvedéllyel szemeztünk…

Szemeink szikrája szerelmünk szócsöve.

Szava szent! Szívem szapora, szeret!

Szavamra szeretem személyiségét.

Szürkéskék szemét, száját, szép szakállát…

Szimplán széttárom szívem; szeressen!

vers ©2019