A függönyt már nem húzom be halkan,

így jobban átszűrődik rajtam egy dallam.

Nem kértelek, hogy meglásd bennem,

vártam - hogy észrevedd magadban.

Színek és árnyalatok közt táncolok,

tükröződés, vagy visszhang, ez az, ami vagyok

egy óra - most a csendben, - hallom, hogy jár

– zongora nyomhatja el, még egy gitár...

Nem hozok többet, csak egy-két képet:

mi fényt ad az úton, átszeld a tengert...

Nem mondom el, ki vagy - nem is tudom.

De néha benned mintha - jobban lennék otthon.

Színek és árnyalatok közt táncolok,

tükröződés, vagy visszhang talán, ami vagyok...

Egy óra - most, a csendben, hallom, hogy jár

– zongora nyomhatja el- még egy gitár...

Szó helyett szív rezdül, vagy rezegtetem,

egy sor, - nincs leírva, mégis úgy érzem.

Most szólok - talán el is riaszt…

de hátha hallod így is a panaszt…

Színek és árnyalatok közt táncolok,

tükröződés, vagy visszhang, ez az, ami vagyok

egy óra - most, a csendben, hallom, hogy jár

– zongora nyomhatja el, vagy még egy gitár...