In the forest’s depths, I step like a deer,

If you gaze at me, I freeze right here.

The stream glimmers—where might it spring?

It calls the weary traveler—come closer, I sing.

A spring, hiding from the light,

Shines like a gemstone bright.

By your name, how should I call?

I unveil your depths, your secret all.

It springs from a cave where stalactites hang,

Some intact, some broken, a natural clang.

Not poisoned, in this I can trust,

Many minerals it may have dissolved, as it must.

Every drop inspires a brand-new song,

Echoes of organ pipes belong.

I do not play it, I do not own,

I simply enjoy its echo alone.

It drips and hisses on many a small ledge,

A raindrop bounces on a stone’s edge.

The cool stream winds through the cave’s heart,

Breaking at the vein at dawn’s first start…

Erdő mélyén, mint őz lépkedek,

ha rám tekintesz, megdermedek.

Patak csillan, vajon honnan ered?

Megfáradt vándort hív - közelebb

Forrás, mely bujkált a fény elől

úgy csillog, mint egy drágakő,

Neveden, vajon hogy szólítsalak.

Feltárom mélységed, s titkodat.

Egy barlangból ered, hol cseppkövek

épen s letörten csüngenek.

Nem mérgezett, ebben bízhatok,

ásványt már sokfélét kioldhatott...

Minden csepp új dalra késztet,

orgonasípokat idézhet.

Nem játszom rajta, nem birtoklom,

csak visszhangját élvezem, hallgatom.

Csepeg és serceg sok kis padon,

esőcsepp pattan mint kalapon,

hűs patak barlangban kanyarog,

telérnél kitör egy hajnalon...

Minden csepp új dalra késztet,

orgonasípokat idézhet

nem játszom rajta, nem birtoklom,

Csak visszhangját élvezem, hallgatom.

Csepeg és serceg sok kis padon,

esőcsepp pattan, mint kalapon,

hűs patak barlangban kanyarog,

telérnél kitör egy hajnalon...