Axiómát írsz,
hogy örök az emlék,
de ha nincs, ki idéz, minden hamuvá ég.
„Kés nélkül nincs él” – mormolod magadban,
Titok sincs többé, hisz megfejted lassan.

Hitben, tehát
ne keress logikát,
ami a szívben van az jön át...
Csodát vársz, mert nincs más,
De nélküle elveszünk, kell a látomás!

Elmúlik minden, ez a nagy valóság.
Gyógyulsz hidd, bízz, - ez a mi csodánk.
Ha nincs közös cél, össze nem tartozunk.
Tagadunk, gyászolunk, s el is bukunk.

Elmúlik minden, ez a nagy valóság.
Gyógyulsz hidd, bízz, - ez a mi csodánk.
Ha nincs közös cél, össze nem tartozunk.
Tagadunk, gyászolunk, s el is bukunk.

Aki nem érzi, az nem is érti,
gyógyszerhez nyúl, így félelmét védi.
Tudni kell; minden romlik majd elhull,
van, hogy tudatosság helyett túlzásokba fúl.

Védd magad, érték maradsz, s leszel,
Ameddig élsz, jobb, ha megelégszel
Nem te veszítesz, ők vesztenek el,
Írj, játssz, vesd papírra, énekelj!

Elmúlik minden, ez a nagy valóság.
Gyógyulsz hidd, bízz, - ez a mi csodánk.
Ha nincs közös cél, össze nem tartozunk,
tagadunk, gyászolunk, s el is bukunk.

Elmúlik minden, ez a nagy valóság.
Gyógyulsz hidd, bízz, - ez a mi csodánk.
Ha nincs közös cél, össze nem tartozunk,
tagadunk, gyászolunk, s el is bukunk.

Védd magad, s a világ meglát!
Érték vagy, amíg benned él a vágy.
Nincs örök emlék, sok biztos ígéret,
De élsz, míg benned
akarat ébred.