Reped a tükör, nem te törted be,

mégis téged sért minden szilánkja.

„Ki vagy te?” - Kérdések jönnek –

Ki az ellenség, kinek vagy a bábja?”

A harag mögött egy régi seb,

nem egy másik, csak

Te félsz ott bent.

A végpont, ahol választani kell:

felébredsz, vagy elbuksz-e

- csendben? Most ez látszik...

Törésvonal –

- csöbörből vödörbe

csak az marad,

ami válságot szül.

A szeretet izzik,

vagy lángol a düh.

Hamis barát hív, s nem mondja:

- menekülj.

Emberi érzések - ez a pszichénk

a trauma nyomán közel a vég...

Minden krízis – nagy ütést mér

a sors nem kegyetlen, fordulást kér.

Elbuksz, ha elrejted magad,

de nyersz, ha vállalod utadat.

A fájdalom itt – tanár, nem valami úr,

a szív nem megállni, gyógyulni tanul.

Törésvonal –

hol az árnyék beszél,

és kiderül,

ki marad, ki fél.

A szív a vérrel

mondja ki a szót:

„Nem tűröm tovább –

magamat választom,

a jót!”

A sors nem bosszú,

csak néha túl nyers.

A lecke fájhat,

de mindig igaz lesz.

A villám nem véletlen,

zajában ott a rend –

a tisztulás megindul

és rájössz, ha vége lett!

Törésvonal –

hol az árnyék beszél,

és kiderül,

ki marad, ki fél.

A szív a vérrel

mondja ki a szót:

„Nem tűröm tovább –

magamat választom,

a jót!”

Ez a törésvonal –

félelmem nem bánt.

Nem áldozat vagyok,

egy hartzos lelket látsz,

ki nem életet veszít

csak a láncot,

és amit nyerek:

a felfedező,

nagy, nagy

- Igazságot.