(Instrumental)

(Intro)

Az vagyok-e vajon, aki, ha ő élne lenne,

ha most itt volna, ő vajon mit tenne?

Dédapám vére csordogál-e bennem,

Az vagyok-e én, akinek most kéne lennem?

(most kéne lennem)

(Instrumental)

(Verse 1)

Milyen tanáccsal látna el engem,

vajon szerinte jobbra, vagy balra kéne mennem?

Ó, dédapám olyan tanácstalan vagyok,

jó szót, biztatást én már senkitől sem kapok.

Mindenki csak a saját érdekét nézi,

tudod, már ez a mai világ sem a régi.

Átverik az embert úton, útfélen,

folyik a rongyrázás iszonyú mértékben.

(iszonyú mértékben)

(Verse 2)

Kérlek tekints reám, lássalak álmomban,

jelenj meg angyalként, vagy gyere bárhonnan!

Mutass utat ebben a céltalan világban,

gyere el, kérlek, amikor hívlak imámban!

Te, aki megéltél egy pár világégést,

tűztek a melledre számos kitüntetést,

csak meglengetnéd kardod és fokosod,

szét is rebbennének ezek az okosok.

Holnap, ha megjelennél a bátor égiekkel

és homlokod ráncolnád szúrós tekintettel,

elhúzna a sunyiba ez a hitvány banda,

aki az életünket jócskán felforgatta.

(jócskán felforgatta)

(Instrumental)

(Verse 3)

Megszűnne az élet rabságnak lenni,

minden embernek végre lenne mit enni.

Ezért, ha kérhetlek, én drága ősöm,

jöjj el, hogy ne vigyem többé vásárra a bőröm.

Hozzál nekünk kalácsot egy jókora kosárral,

boldogság nedűjét egy jó nagy pohárral!

Ne legyen az élet többé kínzó börtön,

nyugalom uralkodjon a jó öreg földön!

(a jó öreg földön)

(Instrumental)

(Outro)

Hozzál nekünk kalácsot egy jókora kosárral,

boldogság nedűjét egy jó nagy pohárral!

Ne legyen az élet többé kínzó börtön,

nyugalom uralkodjon a jó öreg földön!

(a jó öreg földön)

(Instrumental)

(End)