Egy lepedőbe bújt szellem,
Az voltam jó régen,
Egy sötét bakancsban,
Egymagam, szótlan.

Sok a jelmez, de nem ismerem,
Hogy te ki voltál.
Ijesztenélek, de nem merem,
Előlem mégis elbújtál.

A sarokhoz érve,
Megéreztem illatod.
Látlak, gyere ide szépen,
Kezed most már fogom.

Ne félj tőlem,
Nem vagyok rémisztő!
Az élet szabadul belőlem,
Mint a friss élesztő!

Idehoztam a tegnapot,
Most mentem el mellette.
A holnapot a tegnapra hagytam,
A mát sose jelentettem.

Szellemhangok szóltak hozzám,
Ha válaszolok, tudni fogják:
Őrült alak vagyok, ne érj hozzám!
Különböző alakok érnek hozzám.

Félj tőlem!
Rémisztő vagyok!
Állatnak szántak ők engem,
De tévesztő, ezek vakok!