Egy lepedőbe bújt szellem,

Az voltam jó régen,

Egy sötét bakancsban,

Egymagam, szótlan.

Sok a jelmez, de nem ismerem,

Hogy te ki voltál.

Ijesztenélek, de nem merem,

Előlem mégis elbújtál.

A sarokhoz érve,

Megéreztem illatod.

Látlak, gyere ide szépen,

Kezed most már fogom.

Ne félj tőlem,

Nem vagyok rémisztő!

Az élet szabadul belőlem,

Mint a friss élesztő!

Idehoztam a tegnapot,

Most mentem el mellette.

A holnapot a tegnapra hagytam,

A mát sose jelentettem.

Szellemhangok szóltak hozzám,

Ha válaszolok, tudni fogják:

Őrült alak vagyok, ne érj hozzám!

Különböző alakok érnek hozzám.

Félj tőlem!

Rémisztő vagyok!

Állatnak szántak ők engem,

De tévesztő, ezek vakok!