You play with my fire,

but you don’t sit beside it,

you poke in the ashes with a skewer...

The flame is tempting and easily burns,

who soars in the form of a moth...

Call a firefighter if the flame destroys,

which covers, burns everything,

Or rather put on an asbestos suit,

and learn to handle passion.

You feed the fire, or you smother it for good.

You pile all your wood and coal on it.

You fill urns and place them on the shelf,

you store the ashes in them...

Call a firefighter if the flame destroys,

which covers, burns everything.

Or rather put on an asbestos suit,

and learn to handle passion.

You leave air, a breath’s worth,

and there the scream can be heard,

which you listen to with pleasure,

while your mouth just yawns,

and inside you, there is the fistula...

It’s a lack, that you can restrain yourself,

only words, and deeds for your own sake.

You would burn too, but on the stage picture,

there’s only rain and showers,

no honest smile...

Learn to handle passion.

A tüzemmel játszol,

de nem ülsz mellé,

a hamuban piszkálsz a nyárssal…

A láng vonzó és könnyen elég,

ki molylepke képében szárnyal…

Tűzoltót hívj, ha pusztít a láng,

mely beterít, eléget mindent,

Vagy vegyél fel inkább azbeszt ruhát,

s tanulj meg bánni a szenvedéllyel.

Tüzet táplálsz, vagy elfojtod végleg.

Minden fád, szened rápakolod.

Urnákat töltesz, s a polcra teszed,

a hamvakat abban tárolod…

Tűzoltót hívj, ha pusztít a láng,

mely beterít, eléget mindent.

Vagy vegyél fel inkább azbeszt ruhát,

s tanulj meg bánni a szenvedéllyel.

Levegőt hagysz, lélegzetnyit,

és ott hallatszik a sikoly

mit kéjjel hallgatsz, míg a szád csak ásít,

belsődben pedig ott a sipoly...

Hiány ez, hogy fékezhetsz meg,

csak szavak, és tettek önmagadért.

Lángolnál te is, de a színpadképen,

csak eső és zápor,

nincs őszinte mosoly...

Tanulj meg bánni a szenvedéllyel.