Szagtalan kis

digitális boríték

viaszpecsét nyoma nélkül,

titkosított,

benne szöveg, és kis kép,

erre jó a számítógép...

Emodzsi-jel, arcod torzul, kézírásod

elhalványul,

üzenet jön – megy

azt is tudják, mikor kaptad meg.

Ez a kártya megmutatja,

hírt várunk, vagy adunk mi ha

üzenni kell mindenképpen,

haza vagy a hivatalba,

vagy mamának az otthonba...

Válasz fontos, sok kicsi jel,

univerzum ez vagy Isten?

Levél jön majd – csak várj!

Zöld ágat lenget a szél már.

Negyven nap, s új világ jön,

szíved figyel, szó rád köszön.

Nem mindegy, hogy megidéznek,

vagy épp beidéznek,

csendben maradsz, hogyha érzed

az igazság kopogtatott.

Kérdezgeted - Tőlem meg mit akartok?

Talán az üzenet, nem több mint félmondat,

valami, ami nagyon, de nagyon elgondolkodtat.

Chatablak villan, szemed rásimul,

kritika, dicséret, kedved is megfordul.

Nézd a plakátokat, és a jelentését.

Kódolt üzenetek, ha célt nem is ér...

csak érzed: „ez most csak nekem szól!” –

Mert ki figyel, nem maradhat ki a jóból...

Levél jön majd – csak várj!

Zöld ágat lenget a szél már.

Negyven nap, s új világ jön,

szíved figyel, szó rád köszön.

Nem mindegy, hogy megidéznek,

vagy épp beidéznek,

csendben maradsz, hogyha érzed

az igazság kopogtatott.

Kérdezgeted - Tőlem meg mit akartok?

Van, mikor csak gép üzen,

együttérző -szívtelen

Nem az fontos, honnan jön

megérint-e, mit közöl.

Levél jön majd – figyeld csak a jelet,

új kapcsolat már jegyzi a neved.

És ha nem jön ma, majd holnap érkezik,

ha késik kicsit,

talán jobb is így...