Reggel még harmat csókolt arcra,

Pár csendes perc a város zaján,

Két csésze gőzöl egy kerek asztalon,

Te rám nevetsz, én csak hallgatnám.

Az utca zsong, de körülöttünk

Mintha lassítva forogna a lét,

Szempilládon tavasz libben át,

És én nem kérnék már semmi mást

És én nem kérnék már semmi mást.

Kéz a kézben - ott a lét.

Mert egy korty nyár van ebben a percben,

Két kéz egymásban, halkan, szelíden,

Nevetésed zenél a pohár falán,

És én itt maradnék örökre talán.

Az utca zsong, de körülöttünk

Mintha lassítva forogna a lét,

Szempilládon tavasz libben át,

És én nem kérnék már semmi mást

És én nem kérnék már semmi mást.

Kéz a kézben - ott a lét.

Mert egy korty nyár van ebben a percben,

Két kéz egymásban, halkan, szelíden,

Nevetésed zenél a pohár falán,

És én itt maradnék örökre talán.

Az asztal szélén morzsa táncol,

A nap végigszalad hajad szegélyén,

A csend most nem üres, hanem teljes,

Ahogy a világ belénk zenél.

Nem kell, hogy mondj bármit is,

A csended úgyis mindent elbeszél,

A szívem már nem rohan sehová,

Csak itt ül veled, s szelíden regél.

Mert egy korty nyár van ebben a percben,

Két kéz egymásban, halkan, szelíden,

Nevetésed zenél a pohár falán,

És én itt maradnék örökre talán.

Minden napra új remény.

MINDEN NAPRA ÚJ REMÉNY!