(Verze 1 (12 sor))
Reggel tükör, hideg neon, a város rám se néz
Ugyanaz a flow a tüdőmben, mégis idegen a rész
Kézfogások csúszósak, tekintetek számlálnak
Nem kérdik mit érzek, csak mennyit ér a vállam
Zsebben az igazság, fejben a baj
Ha nincs rajtam ár, a csendem a zaj
Tanultam csendben túlélni, humorral fedni a kárt
Röhögök rajtuk pimaszul, miközben mar
Szofisztikált a nyomor, elegáns közöny
Nyakkendős empátia, műanyag könny
A múltam karcol, de mosolyt teszek rá
Mert itt a szerep fontosabb, mint aki azt játsz már

(Refrén (8 sor))
Kibaszott Deák Feri a homlokomon, ragyog a címke.
Hirtelen mosoly minden arcon, mintha régi cimborám lenne.
Ugyanaz a szív dobog, csak az árfolyam beszél ma.
Papírfeczni az isten, a lelket meg lekéri a rendszer.
Ha pénz a nyelv, folyékony lettem, értik minden szavam.
Ha nincs rajtam, néma maradok, üres a hangom, fal van.
Nem lettem több, csak eladhatóbb a bőröm.
Ez a sztori: címke dönt, nem az, aki mögötte él.

(Verze 2 (12 sor))
Ha feltűzöm a húszezrest, hirtelen víájpí
Nyílik az ajtó, nő a zaj, jön a „bro, mi a deal?”
Ugyanaz a hang, mégis tapsol a tér
Mintha a papír tanítaná, mit ér az emberi vér
Szarkazmus csöpög, mint olcsó parfüm
A viccem üt, mert a pénz adja a ritmust, a kürtöt
Elgondolkodtat? Persze, de gyorsan felejtenek
A like gomb könnyebb, mint kezet nyújtani, embernek
Nyomaszt a felismerés, szívbemarkoló
Hogy sztár az lettem, nem jobb, csak eladható
Káromkodnék halkan, de tisztára mos a píár
A flow ugyanaz, csak a címke csinál karriert már

(Refrén (8 sor))
Kibaszott Deák Feri a homlokomon, ragyog a címke.
Hirtelen mosoly minden arcon, mintha régi cimborám lenne.
Ugyanaz a szív dobog, csak az árfolyam beszél ma.
Papírfecni az isten, a lelket meg lekéri a rendszer.
Ha pénz a nyelv, folyékony lettem, értik minden szavam.
Ha nincs rajtam, néma maradok, üres a hangom, fal van.
Nem lettem több, csak eladhatóbb a bőröm.
Ez a sztori: címke dönt, nem az, aki mögötte él.

(Verze 3 (12 sor))
Lehet nevetni rajtam, vicces a kép
De a poén mögött csontig ér a kés
Ha leveszem a papírt, visszazuhan a zaj
Ugyanaz az ember, mégis kevesebb a haj
Empátia mérlegen, kilóra megy
A lelkiismeret akciós, ma kettőt egyért
Genyó a rendszer? Ja. De mi etetjük kézzel
Hagyomány lett a pénz, mint imádság, csendben
Innovatív a pofám, dobozon kívül
De doboz kell, hogy beférjek belül
A kerek egész sztori itt zárja a sort
Nem a Deák Feri él bennem – én vagyok ott

(Refrén (8 sor))
Kibaszott Deák Feri a homlokomon, ragyog a címke.
Hirtelen mosoly minden arcon, mintha régi cimborám lenne.
Ugyanaz a szív dobog, csak az árfolyam beszél ma.
Papírfecni az isten, a lelket meg lekéri a rendszer.
Ha pénz a nyelv, folyékony lettem, értik minden szavam.
Ha nincs rajtam, néma maradok, üres a hangom, fal van.
Nem lettem több, csak eladhatóbb a bőröm.
Ez a sztori: címke dönt, nem az, aki mögötte él.



Kibaszott Deák Feri a homlokomon, ragyog a címke.
Hirtelen mosoly minden arcon, mintha régi cimborám lenne.
Ugyanaz a szív dobog, csak az árfolyam beszél ma.
Papírfecni az isten, a lelket meg lekéri a rendszer.
Ha pénz a nyelv, folyékony lettem, értik minden szavam.
Ha nincs rajtam, néma maradok, üres a hangom, fal van.
Nem lettem több, csak eladhatóbb a bőröm.
Ez a sztori: címke dönt, nem az, aki mögötte él.