With self-protection

You crawl and slide before me,

I hold the mirror high.

A conquering knight now kneels,

kissing softly at my thigh.

I drop my handkerchief

and he forgets his “chivalry” tonight.

Oh, silent knight, where’s your vow?

Stranger paladin, sharp your tongue somehow.

You’ve lost the kiss that could pass the flame,

now it burns only you

or do you love your pain?

I’m your opium,

you’ll never quit me

I’m free, that’s why I lose all worth.

Poppy girls grow wild in our garden,

only here they can bloom from earth.

What would truly surprise me now,

is if your eyes stopped following me around.

Just so you can see

if you still have power over me,

I’m the one who decides

where I go, and who comes with me.

Safe inside your armored shell,

you’ll stay home forever, well

that’s what a sweet little snail would be.

Poppy girls grow wild in our garden,

only here they can bloom from earth.

What would truly surprise me now,

is if your eyes stopped following me around.

Just so you can see

if you still have power over me,

I’m the one who decides

when, where, and who I’ll be with.

In your own safe fortress,

you’ll stay home forever

oh, such a lovely little snail indeed.

Oh, the snails

like us, they belong to one kind,

slowly but surely,

they always reach

the place they had in mind...

Csúszol és mászol előttem,

tükröt tartok neked.

Egy hódító lovag

csókolgatja a térdemet..

A zsebkendőm elejtem,

s ő nem tartja be az "etikettet"…

Ó kedves lovag, te néma,

hol van a fogadalmad?

Te idegen Levente,

nyelved csípős ma talán?

De csókod elfeledted,

ami azt tovább adhatja tán.

Az csak téged csíp ma már,

vagy épp azt szereted,

a saját mérgedet…

Ópiumod vagyok,

nem tudsz leszokni rólam,

mert ingyen adom…

Így értéktelen neked.

A „mákvirágok” kinőnek sorban,

- termeszteni csak nálunk lehet…

Engem az lepne meg, ha többé

nem szórnád rám a figyelmedet…

Csak azért, hogy lásd,

hatással vagy-e rám így is,

hogy én döntöm el,

mikor hová, kivel megyek…

Biztonságában

a felvértezett, otthon van örökké,

- az csak egy csiga lehet…

A „mákvirágok”

kinőnek sorban,

- termeszteni csak nálunk lehet…

Engem az lepne meg, ha többé

nem szórnád rám a figyelmedet…

Csak azért, hogy lásd,

hatással vagy-e rám így is,

hogy én döntöm el,

mikor, hová, és kivel megyek…

A saját biztonságában

a felvértezett otthon van örökké,

- az csak egy cuki csiga lehet…

Ó a csigák, ahogy mi is

egy fajhoz tartoznak,

lassan, de mindig

eljutnak oda, ahová indultak...