There is no moment, nor any world,

in which I would not love you still.

But no words are needed, no appearance either,

silence also speaks when your mouth falls quiet.

I know you, but not truly,

in the winter and spring of your sorrow.

I cannot know who you really are,

what good news your heart may receive.

If you allow me to see you,

the fragile being, your true self,

— The dream is so uncertain,

there you are not truly with me...

You do not seek glory, only a miracle,

to be able to trust, and share what hurts you.

Your joy, any of your desires,

what is it that makes your soul grow weary...

You do not need to be strong always,

weakness may be more human.

If you cry, I will sit beside you.

Believe me, my love is eternal.

I know you, but not truly,

in the winter and spring of your sorrow.

I cannot know who you really are,

what good news your heart may receive.

If you allow me to see you,

the fragile being, your true self,

The dream is so uncertain,

there you are not truly with me...

There is no moment, nor any world,

in which I would not love you still.

But not words, and not appearance,

silence speaks when your mouth falls quiet.

The original:

Nincs olyan perc, vagy olyan világ,

melyben ne szeretnélek, tovább.

De nem kell szó, és nem kell látszat,

a csend is beszél, ha szád elhallgat.

Ismerlek, de nem igazán,

Bánatod telén, tavaszán,

Nem tudhatom, hogy ki is vagy,

Jó hírt szíved, mit kaphat.

Ha engeded, hogy lássalak,

A törékeny lényt, önmagad,

- Az álom oly bizonytalan,

ott nem vagy velem valódban...

Nem vársz dicsfényt, csak egy csodát,

bízhass, és megoszd azt, ami bánt.

Az örömöd, bármi vágyad,

mi az, mitől lelked elfárad...

Nem kell, hogy erős légy mindig,

A gyengeség talán emberibb.

Ha sírsz, majd melléd ülök.

A szerelmem hidd el örök.

Ismerlek, de nem igazán,

Bánatod telén, tavaszán,

Nem tudhatom, hogy ki is vagy,

Jó hírt szíved, milyet kaphat.

Ha engeded, hogy lássalak,

A törékeny lényt, önmagad,

Az álom olyan bizonytalan,

Ott nem vagy velem valódban...

Nincs olyan perc, vagy olyan világ,

melyben ne szeretnélek tovább.

De nem a szó, és nem a látszat,

A csend beszél, ha szád elhallgat.