word for word:

We played in the meadow, the wind carried our laughter,

the two bodies merged, our breath was one.

But a snake struck me, a shadow swept across –

why is happiness a sin, tell me,

what is the cause, what the charge?

I did not call after you, Orpheus,

I did not say: “I am going with you.”

I was silent, and doubt remained,

as if I were a shadow – not your beloved.

Yes, I want to live too,

and not only be saved,

but if I am silent – then

is silence the judgment?

Is that all?

I do not want to burden you,

no need for a hero – instead of me.

I wanted to be your partner, not only my rescued body...

Do you remember the dance? – the melody of us two sounded,

but my silence broke it, and left you weakened.

I did not call after you, Orpheus,

I did not say: “yes, I am going with you.”

I was silent, and doubt remained,

as if I were a shadow – and not your beloved...

But I too want to live,

not only be saved,

yet if I stay silent, beside my life

your trust will be lost...

What trap was in the meadow?

What game – the snake’s fang?

Gods or men –

which one put us to the test?

In dance two hearts live together,

neither may remain silent.

If one steps, the other waits –

our melody will break apart.

I did not call after you, Orpheus,

I did not say: “I am going with you.”

I was silent, and doubt remained,

as if I were a shadow – not your beloved.

Yes, I want to live,

and not only be saved,

but if I am silent –

eternal silence is the judgment.

That’s all.

That’s all.

Original:

Játszottunk a réten, szél vitte nevetésünk,

összeforrt a két test, egy volt a lélegzetünk.

de kígyó csapott le rám egy árnyék suhant át,

miért bűn a boldogság, mondd

mi az ok, mi a vád?

Nem szóltam utánad, Orpheusz,

nem mondtam hogy „megyek veled”.

Hallgattam, s maradt a kétely,

mintha árnyék lennék – nem a szerelmed.

Igen, én is élni akarok,

és nem csak megmentve lenni,

de hogyha hallgatok – akkor

a csend az ítélet?

Ennyi?

Nem akarlak terhelni,

nem kell hős - helyettem,

én pár akartam lenni, nem csak a megmentett testem...

Emlékszel a táncra? – kettőnk dallama szólt,

de némaságom összetörte, s téged gyengén hagyott.

Nem szóltam utánad, Orpheusz,

nem mondtam: „igen, megyek veled”.

Hallgattam, s maradt a kétely,

mintha árnyék lennék

– s nem a szerelmed...

De én is élni akarok,

nem csak megmentve lenni,

de hogyha hallgatok, életem mellett

a bizalmad fog elveszni...

Milyen csapda volt a réten?

Milyen játék - kígyó foga?

Istenek vagy emberek?

melyik tett próbára?

Táncban két szív együtt él,

egyik sem maradhat néma.

Ha egyik lép, a másik vár

megtörik zenénk dallama.

Nem szóltam utánad, Orpheusz,

nem mondtam: „megyek veled”.

Hallgattam, maradt a kétely,

mintha árnyék lennék – nem a szerelmed.

Igen élni akarok,

és nem "csak" megmentve lenni,

de ha hallgatok

– örök csend az ítélet.

Ennyi.

Ennyi.