(Verse 1)

Idő múlik, mint a homokszem a kezemben

Minden perc egy kín, nélküled elvesztem

Vágyakozás éget, tűz a lelkem mélyén

Hiányod mar, mint a szél a téli éjben.

Gondolsz még rám? Ez a kérdés kínoz engem

Érzem a suttogásod, pedig messze vagy te innen

Érzed még a bőröm selymes illatát vajon?

Emlékszel még a csókra, ami lángra gyújtotta a vágyat?

(Chorus)

Merre vagy? Hol jársz? Elvesztél a világban?

Örökké a szívemben, ez a tény kitörölhetetlen.

Nem feledlek, sosem, ígérem ezt neked

Szeretetünk él, mélyen eltemetve, de éled.

(Verse 2)

Fotók nézése, régi emlékek feltörnek

A mosolyod ragyog, a szemeid csillognak

A múlt visszatér, egy pillanatra újra élek

De aztán rájövök, hogy már csak emlékeket őrzök.

Próbálok továbblépni, de nem megy, nem tudok

A szeretet lánca, erősen tart fogva engem

Keresem a választ, miért lett vége hirtelen?

Talán egyszer még találkozunk, egy szebb helyen.

(Chorus)

Merre vagy? Hol jársz? Elvesztél a világban?

Örökké a szívemben, ez a tény kitörölhetetlen.

Nem feledlek, sosem, ígérem ezt neked

Szeretetünk él, mélyen eltemetve, de éled.

(Bridge)

Talán majd egy napon, a csillagok alatt

Újra egymásra találunk, a sors akarata alatt

Addig is őrzöm a szerelmet, mint egy drága kincset

Remélem, te is érzed, hogy a szívünk összetartozik