Egy katona dala (Remix)
, deep male vocals, commanding voice, industrial metal, mechanical rhythm, military march tempo, repetitive lyrics, dark provocative themes, sexual double meanings, fire and heat metaphors, harsh powerful chorus, minimal melodic variation, cold and robotic delivery, factory soundscapes, gothic atmosphere, heavy distorted guitars, electronic background textures, spoken aggressive phrases, short brutal song title, themes of control and domination, ironic masculinity, sadomasochistic undertones, sharp dynamic shifts, marching drums, machine-like performance, commanding the listener, chanted hooks, shock value lyrics, industrial noise elements, emotional detachment, visceral and visual
Egy katona dala (Remix)
, deep male vocals, commanding voice, industrial metal, mechanical rhythm, military march tempo, repetitive lyrics, dark provocative themes, sexual double meanings, fire and heat metaphors, harsh powerful chorus, minimal melodic variation, cold and robotic delivery, factory soundscapes, gothic atmosphere, heavy distorted guitars, electronic background textures, spoken aggressive phrases, short brutal song title, themes of control and domination, ironic masculinity, sadomasochistic undertones, sharp dynamic shifts, marching drums, machine-like performance, commanding the listener, chanted hooks, shock value lyrics, industrial noise elements, emotional detachment, visceral and visual
Lyrics
Az est, mint bársony, lassan szállt reám,
A táj susogva hajlik meg alám.
Csillagok könnyét issza már a rét,
S a fák között az emlékek neszét.
Messzi mezőkön szél bolyong sötéten,
Holt hárfákat penget remegő kézen,
S a léptek tompa, vén üteme szól,
Mint dob, mely régi csatákról dalol.
Ó, gyászos égbolt! Véres láthatár!
A föld porában nyugszik már a vár!
Az est, mint bársony, lassan szállt reám,
A táj susogva hajlik meg alám.
Csillagok könnyét issza már a rét,
S a fák között az emlékek neszét.
Messzi mezőkön szél bolyong sötéten,
Holt hárfákat penget remegő kézen,
S a léptek tompa, vén üteme szól,
Mint dob, mely régi csatákról dalol.
Ó, gyászos égbolt! Véres láthatár!
A föld porában nyugszik már a vár!
Hol egykor népem szentül lobogva élt,
Most romba dőlve zengi a halk mesét.
Minden lépés egy sóhaj, bús ima,
Lelkek bolyongnak, hol van mind otthona?
Kardom hegyén csak rozsda-gyász virág,
S a harc, mely egykor lobogott, kiált.
De szívem mélyén mégis zeng a dal,
Mint régi hősök tánca, halk zavar.
Egy hazáról szól, mit őrizni kell,
Bár füstbe zárva áll most szerteszét.
Ó, messzi hegyek, völgyek dús ölében,
Van-e még otthon, csend, nyugalom, béke?
Vagy csak az éjfél zengi sorsomat,
Mint árva húrnak bús siralma hat?
De menni kell még, fáradt lábam ég,
A sors szorít, s a szél viszi nevét.
A fegyver hűs, s a csillagok alatt
A katonának társa csak a fagy.
Az éj sötétjén szívem messze száll,
Az otthon képét látom újra már.
A kertet, hol gyermeki álmok égtek,
És sírok fölött a mély csöndességet.
Hát zengjen ez a dal, szívem zenéje,
Egy katona sorsa, bús, mély regéje.
Az éjben táncol, sorsát viszi híven,
S álmát keresi, míg csak meg nem pihen.
A fegyver hűs, s a csillagok alatt
A katonának társa csak a fagy.
Az éj sötétjén szívem messze száll,
Az otthon képét látom újra már.
A kertet, hol gyermeki álmok égtek,
És sírok fölött a mély csöndességet.
Hát zengjen ez a dal, szívem zenéje,
Egy katona sorsa, bús, mély regéje.
Az éjben táncol, sorsát viszi híven,
S álmát keresi, míg csak meg nem pihen.