A kezemet fogod, s tenyered közepére vágyom,

hogy összeérjenek, de völgyük sorsa szűzies...

Ujjaid kerekecske gombocskája fut, s hagyom,

csiklandós énem alig várja, de mégse siess!

Bizsergő, érző párnák, a sajgó kíváncsiság

bolyongva kószál, zónákat cirógatva jár be.

Az otthonba érkező, felizzó s lehűtő vágy

kopogtat, nyit, elereszt, szorít és tör ölembe...

Eső kell a bokornak, gyümölcsnek, virágnak is.

Öleld őket, szakítsd le, harapd, gyönyörködj benne!

Szemnek, szájnak más dalokban is lehet ingere...

Leírni nem kell! Emléke múlik. Eleveníts!

Középkori várad hölgye téged szeret - csakis.

Szekundot váltsa a prím! Kánon harsogja; Gyere!

A kezemet fogod, s tenyered közepére vágyom,

hogy összeérjenek, de völgyük sorsa szűzies...

Ujjaid kerekecske gombocskája fut, s hagyom,

csiklandós énem alig várja, de mégse siess!