Gambling

One throw - and everything begins,
the dice hits the table’s edge again...
Seven - see, it worked once more,
the rules were written long before.

You smile, half the stake is yours,
I share it all - my heart, my words.
The wager, the silence, the tune I send,
you play your part, as your mood intends.

You are the law, the coldest mind,
yet something burns in you, confined.
I write music to ease the pain,
you interrogate my songs in vain.

Where ends the game, and where’s the sin?
No bounty’s set - yet you pin
a wanted face upon your wall...
Tell me - who’s the one you chase at all?

This isn’t war - it’s just a test,
two minds, two worlds, in restless quest.
You analyze - I only feel,
let the report record what’s real.

The gamble ends, the noise is gone,
on the table - silence alone.
Mark the wall inside your cell,
the face you’ll never free as well.
While I’m outside, unbound, released
you’re the one who only sees.

This isn’t war - it’s just a test,
two minds, two worlds, in restless quest.
You analyze - I only feel,
let the report record what’s real.

The gamble ends, the noise is gone,
on the table - silence alone.
Mark the wall inside your cell,
the face you’ll never free as well.
While I’m outside, unbound, released
you’re the one who only sees.

Egy dobás, és megindul minden,
koppan a kocka az asztal peremén…
Hét, - látod megint működött ,
a szabályt mások már megírták rég..

Mosolyogsz, hiszen a fele a tiéd,
én mindent megosztok veled...
A tétet a csendet, a szót, a szívem,
te játszol, s eljátszod,
- hogy tartja kedved.

Te vagy a rend, a hideg logika,
de benned is ott ég valami.
Én csak zenét írok a fájdalomra,
Te kivallatod a dalaim.

Meddig játék, mikortól bűn?
Vérdíj, az nincs, kezed táblára tűz...
A körözött személy képe és neve…
Egy feladat, nézd hát, ki az, akit űzz.

Nem harc ez – kísérlet,
két tudat, két világ kering.
Te vizsgálgatsz, én pedig érzek,
történjen hát a feljegyzés szerint!

A hazárdjátéknak egyszer vége lesz,
az asztalon marad a csend.
A cellád falán húzz strigulát,
már ott a kép, kit már el nem engedsz.
Én meg kint vagyok, szabadon,
te az vagy, ki engem csak figyelsz.

Nem harc ez – kísérlet,
Két tudat, két világ kering.
Te vizsgálgatsz, én pedig érzek,
történjen hát a feljegyzés szerint!

A hazárdjátéknak egyszer vége lesz,
az Asztalon marad a csend.
A cellád falán húzz strigulát,
már ott a kép, kit már el nem engedsz.
Én meg kint vagyok,
szabadon, te az vagy, ki engem csak
figyelsz.