Ragyogás (Átirat)

Hana a nevem.

Fényfoszlányokat írok.

Szavak, mint egy tó vize, nyugodtak, mégis mélyek.

Íme egy közülük.

Meglested sejtelmes, és titkos álmomat,

Ami csillagként fénylett az éjszakában.

Szárnyaid alá vetted a vágyaimat,

Csend borult reánk az éji némaságban.

Ahányszor csak lehunyom a két szememet,

Nem csak hallom, érzem szíved lüktetését.

Halkan suttogom csöndes éjben nevedet,

Felragyogunk, s halljuk tündérek zenéjét.

Lágyan, csendesen szól az égiek dala.

Magasabbra repülünk, együtt álmodunk.

Most te vezetsz, fejem a válladra hajtva.

Szárnyakat növesztünk, örökké ragyogunk.

Úgy érzem, mintha az idő megállt volna.

Ez a pillanat veled kitölti szívem.

Az álmainkat újra váltsuk valóra,

Ha veled vagyok, ragyogsz, s ragyog a lelkem.

Lágyan, csendesen szól az égiek dala.

Magasabbra repülünk, együtt álmodunk.

Most te vezetsz, fejem a válladra hajtva.

Szárnyakat növesztünk, örökké ragyogunk.

Úgy érzem, mintha az idő megállt volna.

Ez a pillanat veled kitölti szívem.

Az álmainkat újra váltsuk valóra,

Ha veled vagyok, ragyogsz, s ragyog a lelkem.

Egy röpke álom, melyet nem lehet ellopni.

Bárhol is vagyok, körülvesz a szerelmed,

Minden nehézségen átlépek, legyőzöm.

Szerelmünk én teremtem, és te teremted.

Szárnyam veled nyílik, veled kell repülnöm.

Úgy érzem, mintha az idő megállt volna.

Ez a pillanat veled kitölti szívem.

Az álmainkat újra váltsuk valóra,

Ha veled vagyok, ragyogsz, s ragyog a lelkem.

És ha szavaim megérintettek,

tudd, hogy csak egy hullám volt a szíveden.

Én vagyok Hana, a Tó Úrnője…

És minden vers egy suttogás a vízben.

A következő alkalomig, egy újabb fénysugárban.